A szúnyogok buknak a maláriaparfümre

A malária még napjainkban is az egyik vezető halálok a világ trópusi területein, a föld népességének fele veszélyeztetett. Évente több mint 200 millióan fertőződnek meg, és 400 ezren bele is halnak a betegségbe. A fertőzés gyors terjedése (amelyet a maláriaszúnyog által terjesztett Plasmodium egysejtű okoz) a hatalmas közegészségügyi veszély miatt évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat. A londoni közegészségügyi és trópusi betegségekkel foglalkozó egyetem (LSHTM) kutatói most rájöttek arra, hogy miért vonzzák a fertőzött emberek még jobban a szúnyogokat.

Hírdetés

Az armageddon még várat magára

Április 15-én vasárnap magyar idő szerint reggel 8 óra 41 perckor egy nagyjából futballpályányi kisbolygó húzott el viszonylag közel bolygónk mellett (legközelebbi pontja éppen az átlagos Föld-Hold-távolság felére, nagyjából 193 ezer kilométerre volt tőlünk). A közvéleményt nem is a közelsége aggaszthatja, hanem az, hogy mindössze 21 órával áthúzása előtt fedeztük föl. Minthogy a 2018 GE3 néven „törzskönyvezett” objektum mérete megegyezik a 110 évvel ezelőtti szibériai tunguszkai katasztrófát előidéző aszteroidával, jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy képesek lennénk-e elhárítani a fenyegetést, ha történetesen ütközőpályán közelítene a következő?

A peptidek szerkezetének nyomában

Az élő szervezetekben a több ezernyi aminosavból felépülő fehérjék számtalan feladatot láthatnak el a szövetek felépítésétől a folyamatokat katalizáló enzimekig. A rövidebb aminosavláncok, a peptidek első látásra kevésbé tűnnek érdekesnek, holott valójában ezek is esszenciálisan szükségesek a sejtek megfelelő működéséhez. Beke-Somfai Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Anyag- és Környezetkémiai Intézetében működő Biomolekuláris Önrendeződés Kutatócsoport vezetője főként e molekulákkal foglalkozik. Kutatásai hozzájárulhatnak megannyi betegség jobb megértéséhez, illetve új típusú antibiotikumok kifejlesztéséhez is.

Az agy GPS-ét utánozza a mesterséges intelligencia

Négy évvel ezelőtt Nobel-díjat osztottak a térbeli tájékozódás idegélettani hátterét feltáró három kutatónak. Kettejük – a Moser házaspár – a rácssejtnek nevezett idegsejteket fedezte fel, amelyek úgy tűnik, központi szerepet játszanak a navigációban, hiszen akkor tüzelnek (generálnak akciós potenciált), amikor az állat áthalad a mentális térkép szabályosan elhelyezkedő koordinátapontjain. Most az angol University College London és a Google tulajdonolta DeepMind tudósai mesterséges intelligenciával működő algoritmust terveztek, amely spontán létrehozta ugyanazt a hatszöges szerkezetű aktivációs rácsot, amely a rácssejtek sajátja.