Izlandi tinik: kijárási tilalom

A skandináv országokkal szembeni előítéletekkel ellentétben Izlandon az elmúlt két évtizedben drasztikusan csökkent az italozó, dohányzó és drogozó fiatalok aránya. Bár nincs varázslat az eredményben, hiába adják át az izlandi szakemberek tapasztalataikat bárkinek, más országokban ezek süket fülekre találnak.

A 11. osztályos magyar fiúk hetven százaléka úgy válaszolt az Országos Gyermekegészségügyi Intézet 2010-es felmérésére, hogy életében már legalább kétszer volt részeg. Ugyanez az arány az azonos korú lányoknál 54,5 százalék. A fiatalabbak sem lehetnek sokkal büszkébbek magukra, hiszen a kilencedik évfolyamba járó fiúk fele, míg a lányok 36 százaléka vitte már túlzásba többször is az alkoholfogyasztást. Az illegális droghasználatot firtató kérdésre a 9–11. évfolyamos diákok 30,7 százaléka felelt úgy, hogy már kipróbált valamilyen kábítószert (legtöbbször marihuánát). A számok a dohányzást illetően még tragikusabbak. A kilencedikesek (fiúk-lányok hasonlóan) kétharmada, a tizenegyedikesek háromnegyede kipróbálta már a cigarettát, sőt a fiatalabbak 22,8, a két évvel idősebbek 31,8 százaléka naponta dohányzik. Ezzel a magyar fiatalok még az Európai Unió (nem túl szívderítő) átlagánál is rosszabbul állnak a tudatmódosító szerek használata terén.

Bár e felmérés már hétéves, nem találtunk adatot arra, hogy e számok jelentősen változtak volna az azóta eltelt időben. Talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a magyar megelőző intézkedések hatékonyságán van mit javítani.

Az utóbbi hetekben bejárta a világsajtót egy olyan ország sikertörténete, amelyet korábban a fiatalkori italozás-dohányzás legrosszabb példái között emlegettek. Az észak-európai népekről szinte mindenki azt gondolja, hogy sokat isznak és dohányoznak. Közszájon forognak anekdoták balti-tengeri kompra szálló svédekről, finnekről, akik a hajó vámmentes bárjaiban kapható olcsó italokat vedelik, sokszor ki sem szállva a célállomáson. E magatartást sok pszichológus próbálta már magyarázni, legtöbben a hideg és a kevés fény miatt gyakori depressziót hibáztatják érte.

Izland sem volt kivétel ezalól. Egy 1992-es, középiskolás korúak körében végzett felmérés szerint negyedük dohányzott naponta, és negyven százalékuk legalább egyszer lerészegedett az előző hónapban (fiúk-lányok vegyesen). Ezeken az eredményeken az ország közvéleménye és vezetői ugyanúgy elszörnyedtek, mint a szociális munkások. Ezért drasztikus lépésekre szánták el magukat. A későbbi látványos sikert azonban a szilárd eltökéltség mellett az szavatolta, hogy nem kétségbeesetten, vagdalkozva próbálták meg megváltani a világot. Ehelyett segítségül hívták a legújabb tudományos eredményeket, amelyek egészen pontosan feltárták, hogy mi megy végbe a felüdülést, stresszcsökkenést kereső ember agyában, olvasható a Mosaicon (mosaicscience.com) írt riportban.

Nem kellett persze kérdőívek ezreit kitöltetni a tinikkel ahhoz, hogy az emberek többsége érzékelje, valami nincs rendben. A kilencvenes évek elején péntek-szombat éjjel a részeg tizenéves bandák komolyan veszélyeztették Reykjavík közbiztonságát. Ezzel szemben manapság délután és este alig lehet fiatalokat látni az utcán. Az iskola után különórán, sportedzésen vagy másféle klubban vannak, este pedig otthon a családjukkal. A fiatalkori tudatmódosítás problémájához való társadalmi hozzáállás teljes reformja után ma az izlandi tizenévesek a legjózanéletűbbek Európában. Tavaly a korábbi negyven százalékról öt százalékra esett vissza azok aránya, akik a felmérést megelőző hónapban leittasodtak. A marihuánát kipróbálók aránya 17-ről hét százalékra csökkent, de a legmegdöbbentőbb a cigarettázás alakulása: a napi rendszerességgel dohányzók aránya 23 százalékról három százalékra csökkent.

A forradalmi változás hátterében részben egy egyetemi oktató pszichológus, Harvey Milkman eredményeinek hasznosítása áll. Ne gondoljunk azonban soha nem látott módszerekre vagy csodaszerre, a lépések hallatán inkább azt kérdezi az ember, hogy miért nem csinálták már meg ezt réges-régen máshol is. Milkman hetvenes években kezdett amerikai kutatásai arra utaltak, hogy a drogfogyasztók két igen eltérő okból lesznek függők: vannak, akik le akarják nyugtatni magukat, míg mások épp föl akarnak pörögni, hogy az őket érő stresszel újult erővel konfrontálódjanak. Arra is rájöttek, hogy nemcsak vegyületek bevitelével lehet a drog hatásához hasonló biokémiai változásokat kiváltani az agyban, hanem szinte minden olyan viselkedéssel, amelyik izgalmat okoz az emberben. Lehet ez bolti lopás, verekedés, de ugyanígy sport, zene, színjátszás, tehát nem destruktív magatartásforma is. Ma ez (a viselkedési függőség) már közhelyszerűen hat, de negyven évvel ezelőtt forradalmi felismerés volt.

Innen már magától értetődően következett az, hogy hogyan lehetne átültetni a gyakorlatba az elméletet: „Miért nem szervezünk társadalmi mozgalmat a [fiatalok] természetes felpörgetésére? Amikor a saját viselkedésük hozza emelkedett állapotba agyukat. Hiszen az nyilvánvaló volt, hogy ők igenis igénylik a tudatmódosítást” – idézi a pszichológust a Mosaic. A projektet először Denverben valósították meg. Az azóta nemzetközi mozgalommá terebélyesedett kezdeményezés alapötlete szerint nem függőségmegelőző oktatást tartanak a gyerekeknek (hisz azok már régóta voltak, vegyes sikerrel). Hanem olyan klubokat alakítanak, amelyeknek kimondottan semmi közük az alkohol- vagy drogbetegséghez, viszont mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelőt, és ott nemcsak természetes módon kerülhet némileg módosult tudatállapotba, de észrevétlenül még életvezetési képességeket, megküzdési technikákat is elsajátíthat.

Mindezek jótékony hatása az Izlandot sokkoló 1992-es ifjúsági felmérés eredményeinek mélyebb elemzésekor is nyilvánvalóvá vált. Kiderült ugyanis, hogy azok a gyerekek vannak kevésbé kitéve a drog-, alkoholfogyasztás és dohányzás veszélyének, akik legalább hetente háromszor járnak valamiféle iskola utáni foglalkozásra (főként sportedzésre), sok időt töltenek szüleikkel, és nincsenek az utcán este és éjszaka. Milkman kutatásaira felfigyeltek Izlandon, és idővel sikerült meggyőznie a döntéshozókat elméletei gyakorlati megvalósításáról.

Emellett akkoriban szigorúnak számító ifjúságvédelmi törvényeket is hoztak. Betiltották a dohányreklámokat, 18 év alatt megtiltották a dohányvásárlást, az alkoholét pedig 20 éves kor alatt. De a legnagyobb port kavart rendelkezés az ifjúsági kijárási tilalom bevezetése volt. A 13–16 éves gyerekeknek mind a mai napig tilos Izlandon az utcán tartózkodniuk télen tíz óra, nyáron pedig éjfél után. A szülőket egyesületek alapításával fogták össze, ezek tagjai vállalták, hogy nem engedik gyereküket inni, és esténként otthon tartják őket. Minthogy szinte minden család beszállt ebbe, a gyerekek már nem tudtak azzal érvelni otthon, amikor el akartak menni késő éjjel szórakozni, hogy a barátaik szülei megengedik.

Az állami támogatással alapított sport-, művészeti és egyéb klubok, geotermikus fűtésű uszodák, atlétikai pályával felszerelt parkok látogatásához minden gyerek után hetvenezer forintnak megfelelő utalványt kapnak a családok évente. Mindezek hatására 1997 és 2012 között azon gyerekek aránya, akik sokszor vagy szinte mindig szüleikkel közös programokkal töltik estéiket, megduplázódott, míg a szervezetten sportolóké 24-ről 42 százalékra emelkedett.

Bár az izlandi aktivisták igyekeznek hirdetni eredményeiket, és az azokhoz vezető lépéseket átültetni más országok közegébe is, e kezdeményezés nem mondható teljes sikernek. A klubok fogadtatása nem rossz, de az ifjúsági kijárási tilalom ötlete eddig még csak ellenkezéssel és értetlenséggel találkozott mindenhol, nem is beszélve a hozzáállásbeli különbségekről.

Egy muszlim ország például azért hajtotta el a kutatókat, miután azok az izlandi gyakorlatnak megfelelő kérdőíveket töltettek ki a fiatalokkal, mert azokból az derült ki, hogy nagyon magas arányban fogyasztanak ők is alkoholt. Máshol az egészségmegőrző kezdeményezésekre nem lehet anyagi forrásokat keresni. Egy (nem azonosított) balti országban pedig a szervezett edzésekre járás – a korábbi tapasztalatokkal szöges ellentétben – egyenesen kockázati tényezőnek bizonyult a droghasználat és az alkoholfogyasztás szempontjából. Itt kiderült, hogy a népszerű sportegyesületeket olyan ivó, dohányzó és szteroidokon élő volt katonák működtetik, akik nem éppen az egészségtudatos magatartás reklámarcai.

2017. március 25.

Az első multi túlhatalma

A Tabu című sorozat, a népszerű Tom Hardyval a főszerepben, a BBC egyik legnagyobb közönségsikere jelenleg, nálunk a HBO GO-n látható. Az epizódok a György-kori Angliában játszódnak, 1814 körül, és a Kelet-indiai Társaság független kereskedőkkel vívott küzdelméről szólnak. Bár néhány történész bírálta a forgatókönyvírókat, hogy a társaságról festett, gátlástalan „állam az államban” maffiát idéző kép túlzó, a kis túlzással az első multinacionális vállalatnak is tekinthető szervezet nem esett kétségbe, ha el kellett tenni láb alól azokat, akik sértették üzleti érdekeit. “Az első multi túlhatalma” A teljes bejegyzés megtekintése

Itt a magazin, amely szerint a diéta gyógyítja a rákot

A napokban jelenik meg a nagy sikerű angol „alternatív” egészségmagazin, a What Doctors Don’t Tell You magyar kiadása. Hogy kiderítsük, mégis mire lehet számítani az új periodikától (amelynek magyar címe – némileg finomítva az eredetit – Amiről az orvos nem mindig beszél), utánanéztünk a brit lap viselt dolgainak. “Itt a magazin, amely szerint a diéta gyógyítja a rákot” A teljes bejegyzés megtekintése

A rettegés eltúlzott foka

Donald Trump egy dologra – amellyel fenntarthatja hívei rajongását – remekül ráérzett: az emberek félelmeit nem a józan ész mozgatja. Ezerszer jobban rettegnek a terrortól, mint az az áldozatok száma alapján indokolt lenne. Ez nem az ő hibájuk, természetünk velejárója. Mivel más országokban is uszítanak politikusok a terrorfenyegetéssel, a veszélyérzet pszichológiáját jó mindnyájunknak észben tartani. “A rettegés eltúlzott foka” A teljes bejegyzés megtekintése

Zsivány vadőrök

Sokan kétségbe vonják, hogy Donald Trumpnak volt-e bármi fogalma arról, mit jelent az Egyesült Államok elnökének lenni, de arra aztán valószínűleg végképp nem számított, hogy az ellene szerveződő ellenállás legádázabb harcosai a nemzeti parkok őrei lesznek. Bár a hatalom megpróbálja elnémítani őket, a vadőrök és a természetvédelemmel foglalkozó hivatalok alkalmazottjai valószínűtlen bátorsággal vágnak vissza. “Zsivány vadőrök” A teljes bejegyzés megtekintése

Versenyfutás a legyőzhetetlen baktériummal

Amerikában megölte első áldozatát az a baktériumtörzs, amelynek elterjedésétől világszerte rettegnek a fertőző betegségekkel foglalkozó orvosok. Ez a kórokozó ugyanis ellenáll minden ismert antibiotikumnak. Mivel az elmúlt évtizedekben felelőtlenül használtuk az antibiotikumokat, egyre több ellenálló baktériumtörzs jelenik meg. Ezek pedig biztosan sokkal több embert ölnek majd meg, mint a terroristák, repülőgép-szerencsétlenségek és minden egyéb, amitől az emberek félni szoktak. Ez a fenyegetés valamiért mégsem izgat szinte senkit. “Versenyfutás a legyőzhetetlen baktériummal” A teljes bejegyzés megtekintése

Nagypolitika a Superbowl mögött

Az egyesült államokbeli amerikaifoci-bajnokság, az NFL döntője, a Superbowl minden évben a tévézés csúcspontja, sőt afféle nem hivatalos amerikai nemzeti ünnep. Minthogy mindenki nézi a műsort, a közvetítés közben vetített rengeteg reklámmal egy egész nemzetet el lehet érni. Emiatt persze a reklámidő ára a csillagokban van, egyetlen félperces reklám leadásáért ötmillió dollárt kérnek. A cégek hagyományosan különleges és egyedi filmecskékkel készülnek. Idén azonban a reklámoknak szokatlanul politikus üzenetük is volt. “Nagypolitika a Superbowl mögött” A teljes bejegyzés megtekintése

Finley falta a könyveket

Egy floridai könyvtár dolgozói meghamisították a kölcsönzési nyilvántartást azért, hogy megóvják a könyveket a kidobástól. Bár az incidensről szóló első kommentárok a könyvtárosok kétségbeesettségéről és a könyvtár mint intézmény idejétmúltságáról szóltak, a valóság sokkal összetettebb ennél. Magyarországon például a könyvtárak ugyan átalakultak, de továbbra is élnek és virulnak. “Finley falta a könyveket” A teljes bejegyzés megtekintése

Rinocéroszszarv és feketemedve-epe

Több mint négyszázmillió forintot fog elkölteni a kormány egy, a hagyományos kínai „gyógyászatot” népszerűsítő rendezvényre, majd később egy ilyen célú intézményt is létrehoznak. A kínaiak talán örülnek, hogy évezredes praktikáikat terjeszti a magyar állam, de azért érdemes megvizsgálnunk, hogy van-e ennek bármi értelme. “Rinocéroszszarv és feketemedve-epe” A teljes bejegyzés megtekintése

A fekete matematikusnők, akik az űrbe juttatták Amerikát

A múlt héten mutatták be a magyar mozik A számolás joga című filmet, amely néhány fekete matematikusnőről szól, aki az ötvenes évek végétől – még a számítógépek teljes térhódítása előtt – a NASA-nál dolgozott. Úgy számoltak rakétaröppályákat, hogy közben a déli államokban még törvény írta elő a szegregációt. A film alapjául szolgáló, igaz történet talán még felemelőbb a mozinál. “A fekete matematikusnők, akik az űrbe juttatták Amerikát” A teljes bejegyzés megtekintése