Tudós újságíró-palánták

A kilencvenes évek közepén a Népszabadság nyugtalanító hírére lettek figyelmesek a Természet Világa szerkesztőségében. A cikk az egyik neves vegyipari szakközépiskola tizenéves diákjáról szólt, aki otthoni kémiai kísérletezés közben felrobbant, és elveszítette három ujját. A dolog előzménye, hogy a fiatalember nem sokkal korábban nyújtotta be dolgozatát a Természet Világa diák-cikkírópályázatára. Az írás egy általa paxnak (latinul béke) elnevezett vegyületről szólt, a cikkhez pedig bizonyítékként csatolt egy adagot magából az anyagból. “Tudós újságíró-palánták” A teljes bejegyzés megtekintése

Miazma

Talán az atomfizikusok vannak a legnehezebb helyzetben, amikor laikusokkal kell megértetniük, hogy mivel is foglalkoznak egyáltalán, ebből milyen haszna lehet az emberiségnek, és mindehhez miért van szükségük gyakran dollármilliókat felemésztő metróalagútnyi részecskegyorsítókra és más kísérleti berendezésekre. Ez nem csoda, hiszen az anyagot felépítő részecskék világa olyan absztrakt, hogy megértéséhez tényleg kevés az átlagos felkészültség, és gyakran már a kissé más szakterületen dolgozó kutatók sem értik egymást. “Miazma” A teljes bejegyzés megtekintése

Jégszabók

Telente az internetes magazinok kihagyhatatlan, látványos fotósorozatokat közölnek a csodaszámba menő lappföldi, esetleg norvég jéghotelekről, amelyekben a falak, de még a bútorok is jégből készülnek. Kevesen tudják, hogy ha megfelelően hideg az időjárás, itt, a szomszédunkban, Budapesttől alig hatszáz kilométerre is rendszeresen épül efféle fagyott szálloda, és a kivitelezés jórészt magyar szakemberek keze munkáját dicséri.
A Földgömb magazin márciusi számában terjedelmes, természetesen számos fotóval illusztrált riportot szentelnek a Fogarasi-havasok legnagyobb tengerszeme, a Bilea-tó partján, Európa talán legszebb panorámájú szerpentinútja, a transzfogarasi közelében emelt jéghotel építésének. “Jégszabók” A teljes bejegyzés megtekintése

Kaldera

Ne próbálja ki senki, amit csinálok! Lehet, hogy bárki más is meg tudja csinálni e mutatványokat, de az a bárki más is ugyanúgy le tud esni. Így figyelmezteti rutinosan a látványos, ámbár csekély ésszerűségről árulkodó akcióiról elhíresült ukrán Mustang Wanted művésznevű artista A Földgömb magazin szeptemberi számának olvasóit. Az interneten sok ezer ember által követett tornászt vonzzák a magas épületek. Vélhetően tisztes megélhetést jelentő hobbija, hogy biztosítás nélkül mászik föl hidakra, tornyokra, felhőkarcolókra. Mustang Wanted a riport szerint nemrég Budapesten járt, és mászott. Például a Szent István-bazilika tetejére, az Erzsébet és a Szabadság hídra. “Kaldera” A teljes bejegyzés megtekintése

Halottégetők

Rendhagyó címlapsztorival jelent meg az augusztusi A Földgömb. A könyörtelen hadművelet – Üldözőben a Sea Shepherd című cikk ugyanis nem földrajzi vagy néprajzi szempontból érdekes történetet mesél el, hanem csupán egy a Sea Shepherd [a tenger pásztorai] elnevezésű, bálnavadászat ellen küzdő szervezetet sztároló milliónyi marketinganyag közül. Kristóf Veronika jegyzi, aki a Sea Shepherd magyar tagjaként állandó szereplője a szervezetről szóló írásoknak. Első kézből szerzett tapasztalatai valóban érdekesek lehetnének, hiszen a szervezet világszerte népszerű, akcióiról sokak által nézett dokumentumfilm-sorozatot forgattak. “Halottégetők” A teljes bejegyzés megtekintése

Kurblis fújtató

Újra a világ legegzotikusabb helyeire kalauzol bennünket A Földgömb január–februári száma. Például a Józsefvárosi piacra. A piacot – talán némileg romantikussá színezve a valóságot – Budapest favellájának nevezi a szerző, Irimiás Anna (ezzel Rio de Janeiro bűnözők által uralt nyomornegyedére utal, amelyet a messziről jött utazók hajlamosak a helyi kisemberek boldog kommunájának látni). Kálló Péter bemutatja képein a piacon dolgozók tipikus mikrokozmoszát az ebédjét fogyasztó vécésnénitől az aranyszínű bizsut vagy kétes eredetű parfümöt, ruhát, lábbelit áruló ázsiaiakig. “Kurblis fújtató” A teljes bejegyzés megtekintése

Vakító kométa

Jogos lett volna Éggömbre átkeresztelni A Földgömb novemberi számát, hiszen a megszokottnál jóval több csillagászati témájú írás és főként kép került a Magyar Földrajzi Társaság folyóiratának e havi kiadásába. Ez korántsem gond, hiszen a modern csillagászati berendezésekkel készített asztrofotók kifejezetten a képes magazinok lapjaira (no meg a windowsos képernyők hátterébe) kívánkoznak. Ami pedig a rádiótávcsövekkel nem rendelkező, de a csillagászatért rajongó olvasók számára különösen izgalmas lehet, az az, hogy sok látványos égitestet viszonylag megfizethető távcsövekkel, félprofi fényképezőgépekkel is lefényképezhetünk. Ilyen például a Centaurus–A rádiógalaxis, amely, ahogy a neve is mutatja, a Kentaur csillagkép legerősebb sugárforrása (erre utal az A betű). Azért nem fényforrást írtunk, mert a galaxis, amelynek közepén egy ötven-száz millió Napnak megfelelő tömegű fekete lyuk van, főként rádiófrekvenciás és röntgensugárzást bocsát ki, bár a látható tartományban is gyönyörű. A Földgömbben közölt felvételt Fényes Loránd készítette Namíbiában (ahonnan fényszennyezésmentesen lehet megfigyelni a déli égboltot). Csodálatos fényképeivel az utóbbi években szinte kibérelte magának a NASA A nap asztrofotója című honlapját. “Vakító kométa” A teljes bejegyzés megtekintése

Egyes-kő

Bikanéri, jaisalméri, kachi és mevári. Ezek az Indiában tartott tevefajták. Noha az avatatlan szemlélő számára mind ugyanolyan teve, a tenyésztésük során mindegyiknek a testalkata, képességei a kívánt funkció szerint alakult. A sivatagi kalandfilmekből ismert teherhordó feladatra a bikanéri való igazán, de a „modern” India igényeinek sokszor a csinosabb jaisalméri felel meg jobban. Karcsúbb, gyorsabb, így jobban fest a turisták fotóin, és a tevederbiken is jobban helytáll gyorsaságával. A kachi és a mevári fajták gyakorlatilag tejelők, a tevetej pedig állítólag jobb, mint a tehén- vagy a kecsketej. “Egyes-kő” A teljes bejegyzés megtekintése

Falmászók

Ha egy földrajzi folyóirat kisalakú, és címlapképét védjegynek számító keret öleli körül, az már garancia a minőségre. Nem, nem az amerikai földrajzi társaság, a National Geographic Society lapjáról lesz most szó, hanem a Magyar Földrajzi Társaság magazinjáról, A Földgömbről. Noha természetesen nem feltételezzük, hogy a periodika kiadói szándékosan másolták a globális kiadvány bizonyára védett küllemét (itt meg kell jegyezni, hogy a National Geographic állandó citromsárga keretéhez képest A Földgömb címlapjának széle hónapról hónapra más színű, csak időnként sárga), a hasonlóságot nehéz nem észrevenni. “Falmászók” A teljes bejegyzés megtekintése