A víziló ballaszttartályai

A víziló nem úszik. Ez a megállapítás meglehetősen hihetetlennek tetszik, hiszen mindannyian láttunk már vízilovat a vízben lubickolni. Érdemes hát pontosabban fogalmaznunk: a víziló szinte sohasem úszik úgy, mint más víziállatok. Ehelyett, miközben a vízben tartózkodik, szinte mindvégig az aljzaton támaszkodik a lábával, és úszás helyett galoppozva halad előre. Ha pedig lába nem érintkezik a fenékkel, akkor sem úszik. Ehelyett vízi életmódjához alkalmazkodott testfelépítése, -sűrűsége, amely ballaszttartályként funkcionál, segíti az állatot. E képességét kihasználva tud agresszíven támadni; sok szakértő – a bumfordi állat „cukisága” dacára – a legveszélyesebb afrikai állatnak tartja a vízilovat. “A víziló ballaszttartályai” A teljes bejegyzés megtekintése

Dupla vulkán

A Hawaii-szigeteket több különálló, a tengerből kiemelkedő vulkán alkotja. A két legnagyobb – és legismertebb – a Mauna Loa (amely egyben a föld egyik legaktívabb tűzhányója) és a Mauna Kea. E kettő alig néhány kilométerre helyezkedik el egymástól, mégis igen különbözőek. Eltérő módon alakultak ki, más a belőlük feltörő láva kémiai összetétele, magyarul alig van közük egymáshoz. A vulkanológusok évtizedeken keresztül csak a fejüket vakarták, amikor arról kérdezték őket, hogyan alakulhatott ki két ennyire eltérő vulkán egymáshoz ilyen közel. Most ausztrál geofizikusok kifejlesztettek egy új elméletet, amely fényt deríthet a rejtélyre. “Dupla vulkán” A teljes bejegyzés megtekintése

Szatyormoly

A múlt század első felében a műanyagok valóságos forradalmat hoztak. Szinte csodálatosnak hatott a kor embere számára, hogy olyan új alapanyagok tömegét fejlesztették ki a kémikusok, amelyeknek pozitív tulajdonságait számba venni is nehéz. Olcsó, könnyen hozzáférhető, fosszilis ásványi anyagokból állították elő őket, így pedig gyorsan, hatalmas mennyiségben voltak gyárthatók. Ráadásul tartósak, sokuk egyszerre áll ellen a víznek, a napnak, a kémiai ágenseknek. Vannak műanyagtípusok, amelyek sok-sok emberöltőn keresztül sem bomlanak le. De aztán a kezdetben áldásként dicsőített tulajdonságok lassan átokká változtak. Ma azért küzdünk, hogy ne fulladjunk bele a felmérhetetlen tömegű műanyagszemétbe. A kidobott zacskók, fóliák, palackok hatalmas szigeteket alkotva úsznak az óceánon, és elcsúfítják erdeinket, városainkat. Maguktól – a mi életünkben legalábbis – soha nem fognak eltűnni. Most azonban néhány cambridge-i és kantábriai kutató felfedezte, hogy van egy lepkehernyó, amely valamilyen rejtélyes okból szereti a polietilént, és képes is megemészteni. Talán e moly menthet meg minket a mindent elborító szeméttől. “Szatyormoly” A teljes bejegyzés megtekintése

Minden bombák anyja

Az Egyesült Államok harci szituációban először vetette be hadereje legnagyobb nem nukleáris bombáját. Ez a GBU–43/B Massive Ordnance Air Blast (MOAB): nagy tömegű lőszerrel levegőben felrobbanó bomba, amelynek beceneve: „minden bombák anyja” (Mother of all Bombs). A robbanóeszközt április 17-én dobták le először, hogy megsemmisítsék az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet afganisztáni barlangrendszerét. Míg a nagy erejű nem atombombák a nagyhatalmak hadseregeinek legerősebb, háborús helyzetben alkalmazható fegyverei, addig a nukleáris fegyverek – a fennálló világrend szerint – csak elrettentésre vannak, és a két, Japánra dobott második világháborús bomba óta senki sem döntött újbóli bevetésük mellett. Bár a MOAB-nak és társainak az alkalmazása nem vált ki a világ közvéleményéből az atomfegyverekhez fogható ellenszenvet, legnagyobb képviselőik pusztító ereje – és az ellenségre gyakorolt megfélemlítő hatásuk – így is döbbenetes. “Minden bombák anyja” A teljes bejegyzés megtekintése

Vadászat a vörös Kazanyra

Az orosz haditengerészet vízre bocsátotta minden eddiginél ütőképesebb(nek mondott) támadó atom-tengeralattjáróját, a Kazanyt (amelyet az Oroszországhoz tartozó Tatárföld fővárosáról neveztek el). Avatásakor a szokásoknak megfelelően pezsgősüvegeket csapdostak az oldalához. A haditengerészet parancsnokai azonban – jegyzi meg a Newsweek – nem csak az új tengeralattjáró szolgálatba állítása miatt bonthattak pezsgőt. A hajdanvolt aranykor újbóli beköszöntét is ünnepelhetik, hiszen az orosz tengeralattjárók és hadihajók a szovjet idők csúcséveit idéző tömegben járják a világtengereket, hogy… Nos, Oroszország valódi céljait valójában senki sem ismeri. Mindenesetre a következő években elkészülő hadihajókkal vissza akarják szerezni azt a tengerészeti tekintélyt, amelyet néhány évtizeddel ezelőtt az atomtöltetekkel megpakolt szovjet tengeralattjárók vívtak ki. “Vadászat a vörös Kazanyra” A teljes bejegyzés megtekintése

A lányok legjobb barátja

Gyakran nem lehet ésszerű okot találni arra, hogy egy tárgy miért válik méregdrágává, miközben a hozzá vegyileg nagyon hasonló – és alkalmanként gyakorlati szempontból még hasznosabb – társai pedig hozzá képest semmit sem érnek. Talán a legbeszédesebb példa erre a gyémánt. Bár a modern ipar számos területen alkalmazza kémiai szerkezetéből fakadó rendkívüli tulajdonágai (legfőképpen elképesztő keménysége) miatt, ez nem indokolhatja, hogy miért ölték egymást az emberek érte már évszázadokkal ezelőtt. A gyémánt drágasága csupán ritkaságának és – tökéletes csiszolása esetén – lélegzetelállító csillogásának tulajdonítható. Néhány napja új rekordot állítottak föl, a világ egyik leghíresebb gyémántja ugyanis soha nem látott áron kelt el egy Hong Kong-i árverésen. A vevő ennyi pénzért méltán remélheti, hogy gyémántot vett az örökkévalóságnak. “A lányok legjobb barátja” A teljes bejegyzés megtekintése

Kiszervezett mérgek

Naponta érkeznek szörnyű hírek a kínai szmoghelyzetről. A pekingi olimpia idején – a kínai kormány időnként tragikomikus próbálkozásai ellenére – a nemzetközi sajtóban szinte több szó esett a város felhőkarcolóit állandóan mérgező ködbe burkoló szmogról, mint a játékokra épített stadionokról. Néhány hete mi is írtunk arról, hogy a kínaiak körében is terjed a japánoknál már évtizedek óta dívó orvosimaszk-divat, mivel – tévesen – azt gondolják, hogy a géz álarc gázálarcként működik. Az ipari forradalom korának siralmas angol gyárnegyedeit idéző légszennyezésért általában a szénalapú nehézipar erőltetését és az exportbevételeknek és a korrupciónak alávetett, egyébként sem különösen szigorú környezetvédelmi szabályozást szokás hibáztatni. Egy pekingi egyetem kutatóinak a Nature-ben publikált tanulmánya szerint azonban a környezeti ártalmak jó részéért a Nyugat képmutatása okolható. Azáltal ugyanis, hogy ma már szinte mindent Kínában gyártanak, a nyugati forgalmazók nemcsak költségeket takarítanak meg, de a termelésből fakadó környezetszennyezéssel is a távoli ország lakóit sújtják. “Kiszervezett mérgek” A teljes bejegyzés megtekintése

Őslakosok dzsungele

Bár úgy tűnhet, hogy az amazóniai esőerdőt végtelen számú növényfaj alkotja (és a területegységre vetített fajok száma, tehát a biodiverzitás valóban itt a legmagasabb a világon), valójában vannak olyan fafajok, amelyek a többieknél sokkal nagyobb számban élnek a dzsungelben. Még különösebb, hogy e domináns fák közül sokat a dél-amerikai indiánok használtak évszázadokkal ezelőtt vagy használnak akár mind a mai napig. A Science-ben megjelent tanulmány holland szerzői arra jutottak, hogy e fák a terület őslakosainak mezőgazdasági tevékenysége nyomán váltak uralkodóvá az Amazonas vízgyűjtő területének sok helyén. A jelenség akár az ember és a természet kölcsönhatásának metaforájaként is felfogható. Rengeteg olyan helyet jegyeztek ugyanis fel az őserdőben dolgozó kutatók, ahol az őslakosok által egykoron termesztett növények még mindig boldogan burjánzanak, miközben emberi gazdáik már rég eltűntek a területről, és csak a régészek találtak rá nyomaikra. “Őslakosok dzsungele” A teljes bejegyzés megtekintése

Hét Föld

A NASA bejelentette, hogy felfedeztek egy (csillagászati léptékben) nem túl távoli naprendszert, amelynek központi csillaga körül több Föld típusú bolygó kering. Ezek – jellegzetességeik és elhelyezkedésük (főként a csillagtól mért keringési távolságuk) miatt – akár arra is alkalmasak lehetnek, hogy rajtuk kialakuljon az élet. A naprendszer központi csillaga, a Trappist–1 (Trappista–1) a Földről nézvést csekély fényű törpecsillag a Vízöntő csillagképben. Persze ez a „viszonylag” közeli naprendszer is olyan távol van tőlünk, hogy a belátható jövőben esélytelen, hogy az ember (vagy akár csak ember alkotta szerkezet) eljusson oda. Viszont az új generációs űrtávcsövek következő évtizedre tervezett szolgálatba állítása után sokkal nagyobb részletességgel leszünk képesek megvizsgálni a Trappista bolygóit, és ha közvetlen bizonyítékokat talán nem is találunk a földön kívüli élet létezésére, saját bolygórendszerünk keletkezéséről a mainál lényegesen pontosabb ismereteket szerezhetünk. “Hét Föld” A teljes bejegyzés megtekintése

Kína, a felkelő nap országa

Kína a világ legnagyobb környezetszennyezőjéből és a fosszilis tüzelőanyagok vezető elégetőjéből ezekben az években egy huszárvágással a megújuló energiaforrások élharcosává válik. Míg korábban az állami cenzúra igyekezett kitörölni az ember ipari tevékenysége következtében változó éghajlat és a környezetszennyezés témáját a köztudatból, hirtelen visszájára fordult a helyzet. Talán az egyre tagadhatatlanabb és fojtogatóbb kínai szmoghelyzet, talán a Trump-adminisztráció tudományt és realitásokat semmibe vevő politikájában meglátott lehetőség ösztönözte erre a kínai állampártot. Az eredmény szempontjából majdnem mindegy. Az ország pénzügyi, fizikai és humánerőforrásainak ismeretében nem is nevezhető csodának, hogy Kína máris az élre tör a nap-, szél- és vízenergia kihasználásában (de eközben egyelőre marad a világ legnagyobb környezetszennyezője is). A legnagyobb naperőmű máris az övék, és a folyamat végét senki sem látja. “Kína, a felkelő nap országa” A teljes bejegyzés megtekintése