Öröklött világ

A genetikáról már a laikusoknak sem lehet semmi újat mondani – legalábbis az ismeretek azon mélységében, amelyet még hajlandóak vagy képesek befogadni. Hiszen manapság nincs orvosbiológiai hír genetika nélkül. Korábban mindenki a klónozásról, később az őssejtekről beszélt, manapság pedig a génszerkesztésről tartják úgy (ez alkalommal talán jogosan), hogy megváltoztatja majd a világot. “Öröklött világ” olvasásának folytatása

Száguldás, Ferrari, szerelem, és a sötét oldal

Enzo Ferrari (képünkön) maga volt az istenáldotta tehetségű autóversenyző, egyúttal autóépítő mérnök zseni, aki egy személyben teremtette meg a világ legismertebb versenyistállóját és a kizárólag piros, sárga vagy fekete színben kapható luxussportkocsikat. Odaadó családapa, munkáltató és hatalmas szociális szolidaritással bíró, törvénytisztelő olasz. A Ferrari-rajongók teljes joggal tekintik Enzót – vagy ahogy ő neveztette magát, il Commendatorét (a parancsnok) – minimum félistennek. Nos, ezek az állítások nem szerepelnek Brock Yates életrajzában, az Enzo Ferrari (A birodalom, és ami mögötte van) című kötetben. “Száguldás, Ferrari, szerelem, és a sötét oldal” olvasásának folytatása

Elefánt a fedélzeten

Meglehetősen frusztráló, ha az embernek nehézségei támadnak egy elméletileg gyerekeknek szóló böngészőkönyvvel, így nem állíthatom, hogy végig jól szórakoztam a Pierre, a labirintusnyomozó – A labirintustorony rejtélye forgatása közben. Ennek oka, hogy már a második feladványnál elakadtam, és sehogy sem találtam meg a kapitányt az almával, amelyet el kellett volna vinni a nyüves elefántjának, amely elvileg ugyancsak ott volt valahol a hajó fedélzetén. “Elefánt a fedélzeten” olvasásának folytatása

Gépeink levetkőztetve

A közhiedelem szerint a fiúk az agresszív, a lányok pedig a rózsaszínű, pónikat vagy hercegnőket felvonultató, mindenesetre kifejezetten gondolattalan meséket, látnivalókat keresik a tévében, könyvekben. Ez hatalmas félreértés, amit a dokumentumcsatornák sikere bizonyít. A gyerekeket manapság pontosan ugyanannyira érdeklik a mérnöki tudományok, mint szüleiket, nagyszüleiket, akik detektoros rádiót fabrikáltak drótból és kondenzátorból. “Gépeink levetkőztetve” olvasásának folytatása

A mocsártól a szúnyogban élősködő egysejtűig

Minden, amit a világról tudni vélünk, nem több hiedelemnél – ez Csányi Vilmos és Tóth Balázs új könyvének, a Hiedelmeinknek alaptézise. A hiedelem nem egyenlő a téveszmével, gyakran igaznak bizonyul, ugyanakkor fontos tudatában lennünk annak, hogy tudásunk bizonyított tények és megalapozatlan feltételezések keverékéből tevődik össze. Csányi Vilmos etológus akadémikussal beszélgettünk. “A mocsártól a szúnyogban élősködő egysejtűig” olvasásának folytatása

Rádium és liaison

Marie Curie a világ talán legnagyobbra tartott tudósa (a tudós nők között pedig senki a nyomába sem érhet). Két Nobel-díjat is nyert, bár ez a családjukban nem számított valami nagy dolognak, hiszen férje, egyik lánya és veje is megkapta a kitüntetést. 102 évesen meghalt másik lánya, a híres zongorista Ève Curie gyakran poénkodott azzal, hogy ő a család fekete báránya, mert még egy nyamvadt Nobelt sem tudott nyerni. “Rádium és liaison” olvasásának folytatása

Felfelé irányuló orralap

Azt hihetnénk az amerikai helyszínelők, halottkémek (kitalált) mindennapjairól szóló sorozatokat látva, hogy a bűnelkövetők azonosítása, felkutatása manapság már automatikusan történik. A munka dandárját számítógépek, DNS-analizátorok és más, sci-fibe illő kütyük végzik el. Holott a valóságos rendőri gyakorlatban még mindig fontos szerepet játszanak a legősibb bűnüldöző módszerek, legfőképpen a személyleírás. Hogy ez mennyire nem triviális feladat, az kiderül a tudományterület most megjelent vaskos tankönyvéből. A kötet szerkesztőjével, Anti Csaba László rendőr alezredessel beszélgettünk. “Felfelé irányuló orralap” olvasásának folytatása

Gyógyalkotmányok

Csak egészség legyen! – szól az évezredes bölcsesség. Az ember régtől elsőrendű fontosságúnak tekintette egészségét, és ennek megőrzése, helyreállítása érdekében akár nevetséges praktikákat is képes volt bevetni. A máig ható „egészségkultusz” valamikor a XIX. században kezdődött, együtt fejlődve az orvostudomány és a mechanika forradalmával. “Gyógyalkotmányok” olvasásának folytatása

Hatvanezer növényminta

Noha Dunát lehet rekeszteni a (nálunk legalábbis) méltatlanul kevéssé ismert tudósokból, a biológiai-földrajzi lista élén szinte biztosan Alexander von Humboldt áll. Nehéz összefoglalni, hány modern tudományterület megszületése köthető a nevéhez. Miközben beutazta Amerikát és Oroszországot, olyan alapvető összefüggésekre jött rá, amelyek után nem túlzás azt állítani, hogy ő volt – Andrea Wulf könyvének címét idézve – a természet feltalálója. “Hatvanezer növényminta” olvasásának folytatása

Üzenet a múltból

Anyám még mindig őrzi könyvszekrényében a fél évszázados, kis lakattal lezárt gimnáziumi emlékkönyvét. A hatvanas években a középiskolás lányok körbeadogattak egymásnak egy-egy szép borítójú, kemény fedeles jegyzetfüzetet, amelybe többnyire émelygős versrészleteket, slágerrefréneket írtak. Valamint rajzoltak, jellemzően szíveket. A fontos szavakat, filctollszerű szövegkiemelő nem lévén, színes ceruzával hátterezték. Gyakran írtak az oldal sarkára, szamárfülként behajtották, és hogy megtévesszék az illetéktelen olvasót, ráírták a hajtásra: „Titok!!!” A hatvanas évek gimnazista lányai akkor még nem tudhatták, hogy valójában időkapszulát készítettek. “Üzenet a múltból” olvasásának folytatása