Nagymamám a kilencvenes évekig meglehetősen aktív életet élt. Sok fényképet és levelet megőrzött. Ezek közül válogatunk, és a saját szavaival idézzük föl emlékeit. A honlapon a vele készült interjúk hangelvételei is meghallgathatók, az átiratok elolvashatók, a fényképek és a – sokszor hadifogolytáborból – neki küldött szerelmes levelek megtekinthetők. A cím:

http://mamafenykepalbuma.blogspot.hu

tatra01.jpg

Részletek a történetekből:

Pódatejed

Az igazgató egy nagy csibész volt, mert mindig le akart kapni a lábamról. Én megúsztam, de le akart mindig… szinte féltem, mikor az asszony valahova elment vagy el akart menni, mert akkor mindig ki akart velem kezdeni. A gyerekeknek ezt nem mutatta, engem már nem tekintett gyereknek, mert szolgáltam náluk. Azt is megcsinálta, hogy kiment a kertbe a klozetra este, mikor az asszony már lefeküdt, vagy azt mondta neki, hogy javítja a füzeteket, aztán bejött hozzám, és fel akarta emelni a dunyhámat. Mondom neki, hogy menjen innen, mert kiabálok. Akkor bejött volna az asszony, mert meghallotta volna. Tudta különben, hogy milyen nagy csibész a férje. Ottan két évig dolgoztam. Jaj, az asszony úgy ragaszkodott hozzám, hogy az nem igaz. Még sokszor Katinkámnak hívott, pedig nem is vagyok Katinka, de sokszor az jött a szájára. Ennek volt három gyereke, és mind a három meghalt. Kijártunk a temetőbe hozzájuk.

Tátra

Abban az időben gyakrabban elmentünk Csehbe. A Gizi hívott minket. Hívott, hívott, persze, hogy hívott. Elmentünk hozzájuk Megyerre (Nagymegyer, szlovák nevén Čalovo a Felvidéken, Szlovákiában. A nagymamám családjának nagy része ott él, ő is ott született – a szerk.). Aztán fogtuk magunkat, és onnan mentünk a Tátrába… Már előtte eldöntöttük, hogy megyünk a Tátrába, de végleg ott határoztuk el. Vonattal mentünk el Pozsonyba, onnan meg a Tátrába. Jött velünk a Gizi, az unokatestvérem, a Sanyi, a Gerhát, ő az Erzsi férje, az egyik képen látszik a nagy hóban. Erzsi a Gizi nővére, az unokatestvérem. Az Erzsi nem jött velünk, mert otthon maradt az állatokkal. Voltak teheneik, disznó, baromfi. Neki a lánya a Szerén, ő is ott volt velünk, ahogy az Aldi is, ő is rajta van pár képen.

Adria

Jugoszláviába mentünk az Irmáékkal. Nem biztos, de valamikor a 80-as évek elején, talán 1981-ben lehetett. Az Irma titkárnő volt a MIKÖV-nél (a MIKÖV a Mezőgazdasági-Ipari Közös Vállalat – a szerk.). Az Irmának a lánya vagy a nővére munkahelyén szervezték az utat, és az Irma hívott minket a Papával. Mi mindig menni akartunk valahova, és az Irma is bekapcsolódott. Ott volt az Irma férje és a lánya is. Busszal mentünk, a határon nem csináltak nagy cirkuszt, nem sokat álltunk ott. Kirándultunk hajóval a Krk-szigetre. Ott volt a Tito nyaralója, akkor még élt a Tito… Csoportos nyaralás volt, talán egy hétig voltunk ott, de mi nem nagyon foglalkoztunk a csoport többi tagjával, nem is ismertem őket, csak az Irmáékkal mentünk ide-oda.