A kutyák vokális kommunikációjának etológiai vizsgálata 
ELTE Etológia Tanszék, 2004

E dolgozatban a kutyaugatás esetleges kommunikációs funkcióit vizsgáló kutatásunkat mutatjuk be. Alapvető kérdésünk, hogy az ugatás milyen szerepet játszik az ember és a kutya közötti kommunikációban. Munkánk során két módszert alkalmazunk: egyrészt vizsgáljuk az ugatás egyes akusztikus jellegzetességeinek kontextusfüggését, másrészt teszteljük, hogy az emberek a kutyák hangjait hallva képesek-e a véletlennél nagyobb valószínűséggel helyesen meghatározni a felvétel kontextusát, és hogy egyöntetűen vélekednek-e az ugató kutyák motivációs állapotáról.

A különböző szituációkban rögzített hangok egyes akusztikai változóinak elemzésekor a mért változók többségénél szignifikáns kontextusfüggést mutattunk ki. Az egyes helyzetekben különbözött a kutyák ugatásának frekvenciája, a vakkantásaik hossza, a vakkantásaik között eltelt időtartam, és vakkantásaik domináns frekvenciamenete.
Második bemutatott kísérletünkben mudi fajtájú kutyák felvett hangjait játszottuk vissza mudis gazdáknak, egyéb fajtájú kutyák gazdáinak és nem-kutyásoknak (Pongrácz et al, 2005). Az alanyok, függetlenül kutyás tapasztalataiktól, képesek voltak egyöntetű képet alkotni a kutyák motivációs állapotáról: a hangok értékeléséhez alkalmazott összes emocionális szempontra (agresszió, félelem, kétségbeesés, játékosság, vidámság) adott pontszámok különböztek a hangok kontextusától függően. Összefüggést találtunk a hallott hangok frekvenciája, tonalitása és a vakkantások közötti intervallum, valamint az alanyok emocionális ítélete között. A felvétel kontextusát az alanyok mindhárom csoportjában a véletlennél jobb valószínűséggel találták el, és a csoportok teljesítménye nem különbözött egymástól.
A hallott hang jellegzetességei és a hangot halló emberek döntése közötti összefüggést tesztelendő, harmadik kísérletünkben frekvenciájukban és tonalitásukban hasonló vakkantásokból “mesterséges” ugatásmintákat hoztunk létre, amelyeket az alanyok az első kísérletben alkalmazott módszerrel értékeltek. Kimutattuk, hogy az ugatás frekvenciája és a vakkantásközi intervallum szinte az összes emocionális szempontra adott pontokra hatással van, a tonalitás az alanyok játékosság- és vidámságértékelésére volt kimutatható hatással.
Kísérleteink eredményei bizonyítják, hogy az ugatás alkalmas eszköz lehet a kutya és az ember közötti kommunikációban, hiszen akusztikai jellegzetességei kontextusfüggést mutatnak, az ember pedig pusztán a hang alapján képes képet alkotni a kutya motivációs állapotáról, illetve az ugatás kontextusáról.

Reklámok