A gépek egyre ravaszabbak

Mintha a robotika és a mesterséges intelligencia forradalmát élnénk. Egyik nap a számítógép a legbonyolultabbnak tartott táblajátékban, a góban is legyőzi a világbajnokot, másnap aggasztó előrejelzések látnak napvilágot arról, hogy a robotizáció tömeges munkanélküliséget fog okozni. De felismerjük-e a mesterséges intelligenciát, ha találkozunk vele, félnünk kell-e a robotoktól, vagy a gépek hozzák el a Kánaánt? Kömlődi Ferenc jövőkutatóval beszélgettünk.

A számítógép ugyanúgy in­­tel­ligens, mint az ember?
– A mesterséges intelligenciának (MI) immár hatvanéves története van, és eközben volt nagyon népszerű és nagyon elfelejtett is. A története so­­rán sokat változott a definíció is. Klasszikus értelemben valóban úgy képzelték el az intelligens gépeket, hogy azok általánosan úgy gondolkodnak, mint az ember. Ez azonban már megváltozott. Most sokkal specifikusabb részterületeken értelmezik az MI-t, és így a feltételei is jobban meghatározhatók. Az intelligenciához mindenképpen szükség van a kommunikáció, a környezetre való reakció, az adattárolás és -feldolgozás képességére.

– De eszerint minden számítógép intelligensnek tekinthető.
– Kétségtelen, hogy ez minimalista definíció, de kiindulási alapnak megteszi. Nem szabad ugyanakkor abba a hibába esni, mint régen, hogy a gépi in­­tel­ligencia alapfeltételének tekintjük az éntudatot, az öntudatot vagy az érzelmi intelligenciát. Vámos Tibor megfogalmazásában amíg egy számítástechnikai találmány nem kerül be a mindennapokba, és az emberek nem kezdik használni, addig mesterséges intelligenciának tekintik. De onnantól kezdve, hogy kereskedelmi termék lesz belőle, „hétköznapivá” válik, megszűnik intelligensnek lenni az emberek számára, és csak egyszerű számítógépes program marad. (Vámos Tiborral, a Magyar Tudományos Akadémia Számítógép-tudományi és Automatizálási Ku­ta­tó­in­té­zetének alapítójával 2016. június 11-i számunkban közöltünk életútinterjút – M. Cs.)

– Amikor egy program legyőzi a legnagyobb sakk­mestert vagy govilágbajnokot, az újságok hajlamosak ezt úgy értelmezni, hogy a számítógép már okosabb, mint az ember. De vajon az efféle stratégiai já­tékok mennyire feleltethetők meg az emberi gondolkodásnak?
– A komputerek általában minden olyan feladatban jobbak, mint az ember, ahol nagy mennyiségű adatot kell gyorsan feldolgozni, és ezek az adatok jól behatárolt keretek között mozognak. A beszélgetőrobotok (chatbotok) jó példái ennek. Ha egy szűk témakörben beszélgetünk velük, egész értelmesnek tűnnek, de ha minden átmenet nélkül áttérünk egy gyökeresen eltérő kérdésre, azonnal összezavarodnak. A góban vagy a sakkban rengeteg a kombiná­ciós lehetőség, és ezek száma az ember számára végtelennek tűnhet, de a számítógépnek korántsem az. Azokban a játékokban, ahol intuícióra, ravaszságra vagy az ellenfél megtévesztésére van szükség, rosszabbul teljesítenek a gépek. De ez is változóban van. A néhány hónapja szenzációt keltő AlphaGo nevű program, amely megverte a govilágbajnokot is, az egyik partiban olyat lépett, amire mindenki felkapta a fejét. Ugyanis szinte nincs olyan emberi játékos a földön, aki azt lépte volna. De ezzel megnyerte a játszmát. Az AlphaGo fejlesztője pedig néhány éven belül a patkányaggyal összevethető fejlettségű intelligenciát tervez alkotni.

– Mikor tapasztalta először, hogy az eszköz vagy program, amelyet használ, intelligens?
– Nem kell itt különleges dolgokra gondolni. Számomra a Google keresője vagy fordítóprogramja is intelligens. Amikor nagyon jó hatásfokkal kitalálja néhány begépelt betűből, hogy mit is keresek, az nem lenne lehetséges a hagyományos számítástechnikai módszerekkel. Az emberek nap mint nap használják ezeket, és eszükbe sem jut, hogy micsoda teljesítmény van mögöttük. De ez a technológia egyben nagyon könnyen pénzzé tehető. Amikor rákeresek a Google-on valamilyen termékre vagy szolgáltatásra, például szállások között böngészek, egy óra múlva a Facebookon már az összes hirdetés erről szól, mert tudják, hogy érdekel a téma. Mindez pedig már teljesen ember nélkül működik, a kezelők a működés technikai feltételeit biztosítják csupán.

– Az MI-kutatás világában történt-e valami drasztikus ugrás, ami kiválthatta a jelenlegi felfokozott érdeklődést a téma iránt, vagy ez csak a periodikusan változó divathullámok felívelő szakasza?
– Néhány éve paradigmaváltás ment végbe a területen. A klasszikus, általános MI, amely emberként gondolkodó gépet akart létrehozni, parkolópályára került, gyakorlatilag megbukott, miközben a részterületekre kihegyezett intelligens rendszerek fejlesztése hatalmas sikereket ért el. Nem csoda, hogy a legnagyobb technológiai cégek egymás után vásárolnak be az MI-fejlesztő cégekből. Itt mindig felmerül az a kérdés, hogy összességében jó-e ne­künk a mesterséges intelligencia térnyerése. Az ember irracionalitásából fakadóan rosszul bánik a bolygóval, beleértve minden lakóját, folyamatát, jelenségét. Ezzel szemben a számítógép mindig racionálisan viselkedik, és hosszú távon egyértelműen a racionalitás jobb mindannyiunknak. Ezért a távolabbi jövőben elképzelhető, hogy bizonyos kérdésekben át kellene adni az irányítást a gépek számára. De ha ez megvalósul, vélhetően az ember és a gép szimbiózisa jön létre, nem pedig a komputerek egyeduralma.

– Ez a forgatókönyv a jelen trendeket figyelembe véve nem a tudományos fantasztikum tárgykörébe tartozik?
– Persze jelenleg nagyon messze vagyunk ettől. Nemrégiben nyilatkozott úgy a Mas­sa­chu­sett­si Mű­szaki Egyetem egyik kutatója, reagálva Elon Musk, Stephen Hawking és mások mesterséges in­­tel­ligenciával kapcsolatban hangoztatott félelmeire, hogy az MI veszélyeitől félni ma ugyanolyan időszerű, mint a Mars túlnépesedése miatt aggódni. Emberi szintű mesterséges intelligenciáról beszélni egyszerűen nem aktuális. A technológiai fejlődéssel, önreprodukáló gépekkel valamikor eljön, de nem a belátható időn belül.

– És a robotok elterjedésével kialakuló munkanélküliség miatt sem kell aggódnunk?
– Ebben a kérdésben nemrégiben gyökeresen megváltozott a felfogásom. Korábban úgy vélekedtem, hogy minél kisebb állami beavatkozásra van szükség a gazdasági életben, és mindenki találja meg egyedül a boldogulás módját. De az automatizálás jelenlegi trendjei olyan alapvetően fogják átalakítani az ipari termelés jellegét, hogy előbb-utóbb kikerülhetetlenné válik az alapjövedelem bevezetése. Tömegek kerülnek ugyanis hamarosan utcára, és ezekről az emberekről gondoskodni kell. Persze folyamatosan teremtődnek is új munkakörök. De legyünk őszinték, a nagy technológiaváltások hatásaként mindig sokkal több munkahely tűnik el, mint amennyi létrejön. És mindig azoknak a munkahelye szűnik meg, akik amúgy is nehezebben ta­­lál­nak munkát. Ha ro­botizálódik a társadalom, a vállalatok profitja sokszorosára növekedhet. A munkavállalók jövedelme viszont lecsökken. Emiatt újra kell gondolni a javak igazságos elosztását.

2016. október 8.