Motoros bedekker

A motorozás a legtöbb ember számára mindig is a veszélyes kuriózumok egyike marad, hasonlóan az egzotikus országokba tett utazásokhoz. E kettő elegye a motorokkal végigjárt túrákról szóló úti film, amely a gyártott sorozatok számát tekintve önmagában is kezd műfajjá válni. E műfaj egyik legsikeresebb művelője az angol Henry Cole, aki nyilatkozott lapunknak.

Igazán egyedi úti filmet készíteni nagy kihívás. Annyi hasonlót csináltak már a világ összes, hétköznapi turisták által elérhető (és nem elérhető) tájáról, hogy a műfaj rajongói már az összeset kívülről fújják. Kell hozzátenni valami pluszt. A plusz kényszeres erőltetése pedig gyakran teszi alakoskodóvá, megjátszottá a produktumot. Néhol – szerepük szerint – „se vele, se nélküle” barátok indulnak neki ketten egy-egy trópusi országnak, máskor öreg nénikék keverednek korukhoz (a közfelfogás szerint) nem illő hevességű kalandokba, megint máskor pedig semmi pénzből próbál túlélni főhősünk ott, ahol egy szót sem értenek beszédéből.
És vannak a szokatlan járművekkel útnak induló filmesek tapasztalatait dokumentáló sorozatok. Sok film követ bicikliseket, terepjáróval zötykölődőket és motorosokat is. Utóbbiak egyike Henry Cole, aki régi motorkerékpárokkal járja be a világot. A világ legizgalmasabb motoros túrái című sorozata már évek óta megy a Travel Channelen. Ezekben a napokban épp a Brit-szigetek vannak soron, de járt már nálunk is. Az epizódok klasszikus úti filmekként jellemezhetők. Képeslapszerű, a turisztikai marketinghivatalok prospektusaira hasonlító tájképek és a motorozás pillanatai váltogatják egymást, kissé sematikusan. Az átadott információ sokat nem tesz hozzá korábbi tudásunkhoz, Cole általában olyanokat mond, hogy „elbűvölő hely”, és „nagyon finom”, amit épp megkóstol.

***

A motoros műsorvezető, új sorozata bemutatójához kapcsolódva, email-interjút adott lapunknak.

– Miért rajong ennyire a motorkerékpárok és különösen a klasszikus motorkerékpárok iránt?
– A motorozás számomra egy életforma. Nyolcéves koromban a nagybátyám, Gladstone Dick elvitt a fészerébe, amely tele volt régi brit motorkerékpárokkal. Ettől a pillanattól kezdve teljesen a rabjuk lettem. Apámnak nem tetszett az ötlet, hogy kapjak egy motorkerékpárt, de végül beadta a derekát, és a többi ma már történelem. A motorozás önmagában rengeteg olyan dolgot jelent, amiért oda vagyok. Arról szól, hogy önmagad vagy és (egy kicsit) borotvaélen táncolva élsz. Igazi szabadságérzetet ad. A klasszikus motorkerékpárokat különösen szeretem, mert nagyszerű rajtuk motorozni, csodás érzés egy ilyen öreg járgányt vezetni. Másrészt pedig élvezetes bütykölni, felújítani a szerkezetet. A barátommal éppen most raktunk össze egy régi BSA 250 Starfire-t, amely korábban darabokban hevert szanaszét, nyolc dobozban. Most pedig mindenfele motorozunk vele.
– Mi a fő különbség az autóval és motorral való közlekedés között? Használ autót is?
– Mindannyian rákényszerülünk, hogy autózzunk. Én egy Land Rover Defendert vezetek. Az autóvezetés egy egyszerű, kényelmes, szemlélődő pozíció. Míg, ha egy motorkerékpáron ülünk, mi is részesei leszünk a környezetnek. A motorkerékpáron tapasztalt szabadságérzetet nem tudja helyettesíteni egy autó.
– Divatos ma a motororozás, vagy inkább idejétmúlt (vagy illedelmesebben: retró) dolognak számít?
– Egészen tíz évvel ezelőttig, ha valaki elment egy motorkerékpáros show-ra, akkor a látogatók soraiban csak ősz vagy kopasz fejeket láthatott. Ez egy idősebb generáció volt, akik egész életükben élvezetet leltek a motororzásban. Rajtuk kívül azonban senki más nem tudta, mi ebben a jó. Viszont egy új trend jelent meg nemrégiben: a motorok egyedi igények szerinti kialakítása. Ez Japánból indult el, azt hiszem, körülbelül egy évtizeddel ezelőtt. Egy Deus Ex Machina nevű cég aztán rájött, hogy ezt a testre szabást nyereségessé is lehet tenni, és elkezdték tömegesen terjeszteni a fészerben készített motorkerékpárokat. Mindez mára megváltoztatta az egész motoros világot. Mindenki számára elérhetővé vált ez az életérzés, és azt hiszem, ez jó a motorkerékpáros közösség számára is.
– Melyik ország ragadta magával leginkább azok közül, ahol motorral járt?
– Új-Zéland. Ha valaki szeretné megtapasztalni a világ legjobb útjainak és legszebb tájainak kombinációját úgy, hogy közben nincsenek autók körülötte, akkor Új-Zélandon kell motoroznia. Biztos vagyok benne, hogy senki sem cáfolná azt a véleményemet, hogy talán a legyönyörűbb út, amelyet az ember életében megtapasztalhat, az új-zélandi Északi-szigeten fekvő Aucklandból a Déli-szigeten lévő Queenstownba vezet. Ez még szakadó esőben is igaz.
– A motorozás sokkal veszélyesebb az autóvezetésnél? Voltak balesetei?
– Hát, persze, hogy veszélyesebb. Csak meg kell nézni a statisztikákat, mind ezt igazolják. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem ért komolyabb baleset az úton. Egyszer azonban lerepültem egy cross motorról, amikor éppen egy műsort vettünk föl. Egy másik alkalommal, egy korábbi sorozatban pedig a Metisse Steve McQueen Desert Racerem (egy motor, amelyet Steve McQueen motoros jelenete ihletett A nagy szökés című háború filmből – M. Cs.) romlott el Dél-Afrikában.

A világ legizgalmasabb motoros túrái legújabb részeit a Travel Channelen láthatják.